(Tardoskedd, 1829. – Pőstyén, 1968. 10. 15.)

1829-ben Tardoskedden született. Szegény zsidó családból származott, Érsekújvárban boltosnak tanult, majd 1867-ben feleségül vette Katscher Henriettet, egy trencséni kereskedő leányát. Ipolyságon textilboltot nyitott, de foglalkozott útépítéssel is, majd később téglagyárat, gőzfűrésztelepet és mészégetőt alapított. A szívós, jó szervezői adottságokkal rendelkező apát a család nevelésében jól kiegészítette a művelt, szerető feleség. A család anyagi helyzete fokozatosan javult. Sándor bekapcsolódott a közéletbe is, a helyi takarékpénztár alapítója volt, amelyet harminc éven át vezetett. 1888 nyarán a család nyugalmát megzavarta egy véletlen találkozás  Singer Ferenccel, Erdődy gróf erdészével. Tőle tudták meg, hogy lejárt a pőstyéni fürdő bérlőjének szerződése és a tulajdonos, Erdődy gróf új bérlőt szeretne az eddigi helyett.

Winter Sándor évi 30 000 forint bérleti díj fejében 30 évre szóló bérleti szerződést kötött a tulajdonossal, fizetve az üzemeltetés költségeit, és fenntartva a fürdő fejlesztésének kizárólagos jogát. A bérleti  szerződést 1888 karácsonyán  írták alá és 1889 januárjában Winter Sándor elkezdte Pőstyén, az akkor még kis, sáros falu kiépítését és fellendítését. 1890-ben segítségül hívta fiát, Lajost, aki akkor a bécsi Műszaki Egyetem diákja volt. A legnagyobb munkák idején, 1909 áprilisában Winter Sándor elhunyt. Ettől kezdve a fürdő kiépítésének terhei fiára, Lajosra hárultak. Lajos, mint örök optimista, az 1. Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, a két világháború alatti  viharos időkben, majd deportálása után is tovább fejlesztette, bővítette és reklámozta a fürdőt. A Winterek nevéhez fűződik a mai Napóleon-fürdő és a Kurhotel, a mai igazgatóság székhelyének felújítása, a Sándor palota, a Hotel Thermia Palace, az Irma-fürdő, a Fürdő-sétány és a 400-férőhelyes nyári színház felépítése. 1893-ban munkás panziót nyitott, melyből később a "A munkának" nevet viselő munkáskórház lett.

(Tardoskedd 1905. 11. 2. - Pécs, 1998. 2. 21.)

Író, költő, műfordító, a radikális népies irány képviselője.

1905–ben született Tardoskedden. Az első Csehszlovák Köztársaság egyik közismert magyar prózaírója tizenhatgyermekes földműves családból származik. Tanulmányait a tardoskeddi iskolában kezdi, majd Kolozsvárott, Érsekújvárott és Budapesten tanul, tanítói oklevelet szerez. 1929-től Pereden, Rimaszombaton, Abonyban tanít, majd Nagykanizsán megbízott gimnáziumi igazgató. Verseket, politikai cikkeket, elbeszéléseket és regényt írt. Műfordítással és népszokások, gyermekdalok gyűjtésévelis foglalkozott. A Fekete föld c. regénye 1948 – ban jelent meg. Elnyerte a Szikra Kiadó első díját. 1962-ben készült el gyűjtőmunkája szülőfalujáról Tardoskeddről. Verskötetei egymást követve láttak napvilágot: Forróra fülledt talaj, Magamig ért a sor, Új holnap felé. Első jelentősebb prózai alkotása az Emberek a majorban. További művei: Falu a havasok alatt, A nagy út, Valami készül.Élete alkonyán fiához költözött Pécsre. Itt írta meg utolsó novelláját: Az öreg kőfejtő címmel, amely 1992–ben jelent meg.

(Tardoskedd, 1947.3.2. – Pozsony, 2005.12.12.)

Kitűnő labdarúgó, edző, a Csehszlovák válogatott legfiatalabb játékosa. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1965). A pozsonyi Komenský Egyetem Testnevelési Karán szerzett edzői oklevelet (1982). Szülőfalujában kezdte labdarúgó pályafutását, melynek további fontosabb állomásai a következők voltak: Spartak Komárom, Červená hviezda Pozsony (a Vörös Csillag csapat a volt ligetfalusi, ill. a jelenlegi  Artmédia elődje), Internacionál Slovnaft Pozsony, Vagónka Poprád, DAC Dunaszerdahely, Slovan Wien (Ausztria).

Bővebben...